1. Rész

Az egész a koncerten kezdődött.

Az első sorban ugráltam és üvöltöttem a Sleepwalking dalszövegét. A hangszálaim teljesen kikészültek, a torkom is kiszáradt, de ennek ellenére lelkesen énekeltem. Oli fantasztikusan énekelt, a többiekről nem is beszélve. A koncerten résztvevők 99.9 százaléka már lefejelt, leöntött sörrel vagy éppen a cigarettájával okozott egy-két harmadfokú égési sérülést a bőrömön.
A körülményekhez képest viszont fantasztikusan éreztem magam. Életem első Bring Me The Horizon koncertje, remélem nem az utolsó.
Oli énekelt. Az isteni hangját kiválóan felhasználta és a legjobb éléményekkel gazdagított mindenkit.
Elkezdte a tomboló tömeget pásztázni szemeivel. Az első sorban kezdte, majd a tekintete megállapodott rajtam. Nem is gondolkodtam, a sörös korsóm eldobtam (a tartalmával együtt) és eg szivet formálva ujjaimból Oli felé mutattam.
Kit érdekel, ha hűlyének néz? Őrült rajongójuk vagyok, ennyit megszabad tennem. Úgyis elfelejti, mivel nem csak én vagyok az egyetlen 17 éves lány, aki ilyent művelt a koncerten.
A szív láttára Oli elmosolyodott és becsukta a szemét, majd mosolyogva továb énekelt. A dal végén oriási tapsvihar keletkezett, mindenki üvöltött és sikoltott. Én is így tettem.
Jött az utolsó dal. Go to hell, for heaven's sake. A tömeg ismét ritmusos ugrálásba és tapsba kezdett, míg én a könnyeimet visszatartva próbáltam kiélvezni az utolsó dalt. Szemeim lecsukódtak a napszemüvegem mögött.
Aztán olyan történt, amire nem számítottam. Sőt, nem is voltam felkészülve rá. Nem, Oli nem mondta be, hogy az első sorban a legőrültebb lányt, aki szívet mutatott neki elveszi feleségül.
Az égen egy valami iszonyatos gyorsasággal száguldott. Valami barna, ami kigyulladt. Nem hittem a szemeimnek. Mi a franc?! Oriás-kaki? Mi az isten?
A koncert leállt, mire a tömeg pánikba esett és eszeveszett rohanásba próbáltak menekülni.
- Mennünk kell!- ragadta meg Tina a kezem.
- Mi? De a koncert...- próbáltam ellenkezni.
- Gyere már!- rángatott el és a rohanó emberek között utat tört magának.
A banda felé néztem, akik sietősen elhagyták a színpadot. Tovább nem láttam , hogy mi történik, mivel újjabb barna, tüzes valami suhant át az égen.
Viszont most az ég is beborult. Fekete felhők töltötték meg a tiszta eget és villámokat szórtak. Az eső is elkezdett szakadni, mire az emberek nagyobb pánika törtek ki.
- Mi a f@sz van már?- tágult ki Tina szeme.
- Úristen- kaptam a szám elé a kezem. Jégeső. A nyakunkba szakadt a milliónyi kis jéglabda, ami kellemetlenül esett a nyár kellős közepén.
Tina ismét rángatni kezdett és egy kisbusz kitárt csomagtartójába lökött be.
- Nyomás- taszított meg és beestem a csomagtartóba. Utánam ő is beszállt, és kényelembe helyezkedtünk.
- Marcy, mi a franc folyik itt?- kérdezte Tina, hangjában hallatszott a rettegés.
- Nem tudom- temettem a kezembe az arcom. Nem akartam látni, ahogy az emberek menekülnek. Hogy oriás-kakik suhannak át az égen. Hogy a koncertnek vége és soha a büdös életbe nem látom a Bring Me The Horizont.

Egy biztos. Ezen a napon valami meg fog változni...