2.Rész

És igazam volt.

Az eső ezerszer jobban szakadt és a mini-jéglabdák mindent elárasztottak. Még most se tudom felfogni, hogy mi folyik itt.
Egyik pillanatban még a koncerten ugrándozok, a másikban pedig egy kisbusz csomagtartójában ücsörgök és a száguldó kakikat kémlelem.
Eszembe jutott a mobilom és a táskámból kikapva hívtam anyuékat.
- Anya, jól vagytok?- támadtam le azonnal.
- Kicsim, mi a baj? Mi történt?- kérdezte döbbenten.
Oriási kő esett le a szívemről. Vagyis, valamennyire megkönnyebbültem, de a tudtam, hogy a repdeső valamik valahol be fognak csapódni.
- Anya, figyelj. Valami nagyon furcsa dolog történik. Egy csomó üstökös száguld az égen és valahol be fognak csapódni. Keressetek egy biztonságos helyet és vigyázzatok egymásra.
- Marceline, mondd jól vagy?- szakított félbe.
- Basszus, nem vicceltem. Egy csomagtartóban nyomorgok Tinával. Oriási jégeső van. Hamarosan az üstökösök biztosan, hogy elérnek hozzátok- magyaráztam.
- Nikki, te ugye most csak vicc...- kezdett bele, de a vonal megszakadt. Lemerült a telefonon. Pedig a koncert előtt töltöttem fel!
- A francba- sóhajtottam.
- Lemerültem. Add a telód, hívjam fel anyáékat.
- Lemerültem- kezdtem dörzsölni az arcom.
- Fú basszus. Mi lesz velünk?- támasztotta a fejét az ülés hátának.
Erre már nem tudtam válaszolni, ugyanis hangokra lettem figyelmes.
- Gyorsan, be a buszba!- szólt egy férfias hang.
A kisbusz első ajtói kinyitódtak és legalább hat személy ült be. Mind a hatan ziháltak és mélyen beszívták a levegőt. Tinával elkerekedett szemekkel néztünk egymásra. Én feltérdeltem és az ülések fölött meglestem, hogy kikkel is vagyunk ebben a vacak kisbuszban.
- Ezt nem hiszem el!- üvöltöttem, mire hirtelen Tina nyomta a kezét a számra.
- Kussolj már!- sziszegte, de hiába.
Az üléseken a BMTH ücsörgött újjatlan pólókban megfagyva és megázva. Hirtelen olyan boldogság árasztott el, hogy a szemem megtelt könnyel. A legközelebb ülő srácnak borultam a nyakába, aki nem más, mint Oli volt.
Az összes srác felvont szemöldökkel figyelt, majd Tina is előbukkant. A jégeső viszont megállás nélkül esett, hangos ricsajt csapva.
- Kézcsók. Nagyon sajnáljuk, de muszáj volt ebbe a csotrogányba másznunk, mivel nem volt más menedék. És azt is sajnálom, hogy Marceline ilyen hevesen valósággal letépi Oli fejét a helyéről- hadarta Tina, közben leporolta a ruháját.
A tekintetemmel szikrákat szórtam Tina felé, de nem figyelt rám. A fiúk szóhoz se jutottak, még mindig megdermedve álltak, míg végül Oli lefosztotta magáról a karjaim.
- Kik vagytok?- törte meg a csendet Jona.
- Hogy kik vagyunk mi? A legnagyobb BMTH fanok- bólogattam.
- Minden rajongó annak tartsa magát- húzta féloldalas mosolyra a száját Oli.
Uram, ez még aranyosabb volt, amit a képeken lehetett látni. Oké, azt hiszem itt, helyben meghalok ettől a mosolytól.
- Oké. Akkor ő Marceline, én meg Tina- mutatkozott be helyettem is drága barátnőm.
Ekkor egy kis csilingelő hangra lettünk figyelmesek. Matt telefonja volt.
- Lemerültem- közölte.
Nem sokára mindenki telefonja elkezdett zenélni, ami azt jelentette, hogy mindenki lemerült.
- Ti is?- kérdezte Jona.
Mj Tinával csak egyet bólintottunk.
- Oké. Szerintem induljunk, mert újabb üstökösök közelednek- szólt Oli.
- Jó terv- bólintott Tina.
Matt beült a volán mögé és beindította a kisbuszt. Mi is helyet foglaltunk, míg Oli az anyósülésre huppant le. Én próbáltam kiélvezni a pillanatot és visszafolytani a vigyorgásom- kevés sikerrel.

És együtt voltunk. Én, Tina és a BMTH...