3.Rész

Ez már nem semmi.

Egy napra jöttünk el otthonról, hogy megnézzük a BMTH koncertet és repülő izék jelennek meg az égen, a jégeső szakad, a telefonok nem működnek és kezdek éhes lenni.
- Éhes vagyok- jelentettem ki.
A banda tagjai amolyan "Lehet, hogy meghalunk és a te legnagyobb problémád az, hogy éhes vagy?" pillantásokat szórtak felém, míg Tina egy "tipikus Marceline" vállrántással kivett a kis oldaltáskájából egy csomag mogyorót.
A kezembe nyomta és én tömni kezdtem magamba a sós golyókat.
- Még mindig korog a kicsi Marcy pocija?- fordult hátra Oli és vigyorogva nézte, ahogy eszek.
- Haha. Vicces vagy- beszéltem mogyoróval megtömött szájjal.
- Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok, de van egy kis probléma- szólt Matt.
Mindenki ránézett, majd mikor a kocsi megállt és Matt cifra káromkodásait meghallottuk, rájöttünk, hogy elfogyott a benzinünk.
- Koncert előtt nem tankoljátok meg ezt a tragacsot?- idegeskedett Tina a megszokott, brutálisan őszinte stílusában.
- A tragacsból mindjárt kirepülsz, ha csak jártatni tudod a szájad- szórt szikrákat Lee.
- Na, nyugi van- álltt fel Oli az anyósülésről- Inkább ki kéne valamit találnunk. Nem maradhatunk itt.
Csend lett.
Mindenki magába roskadva gondolkodott. Senkinek nem volt ötlete, hogy most mihez kezdhetnénk.
- Mennyire esik?- kérdeztem hirtelen.
Jona kinyitotta a kisbusz ajtaját, majd válaszolt.
- Nem vészes. Legalábbis, nem ver agyon- mondta.
Megint csend.
Csak a saját szívdobogásom hallottam, míg zajra lettem figyelmes.
- Ez meg mi a franc?- kapta fel a fejét Curtis.
Oli nyitotta ki ezuttal a furgon ajtaját, majd riadt arccal ránk nézett.
- Földrengés. Mindenki, kifelé!- kiáltotta.
Tina megragadta a karom és kirántott a kisbuszból. A fiúk is mind jöttek utánunk.
- Nyomás!- szólt Mattew és a közeli erdő felé vettük az irányt.
Mindenki csak szaladt és szaladt, ahogy a lába bírta.
- Basszus, én ezt nem bírom- állt meg Tina.
- Gyere már!- szóltam rá és visszarohanva hozzá, megfogtam a kezét és elkezdtem ráncigálni. Ő megakadt a cipőfüzőjében és elhasalt.
- A francba már!- kiáltotta és feltápászkodott.
Erőt vettünk magunkon és tovább rohantunk az erdőbe.

Mikor megálltunk egy fánál, akkor fogtam fel teljesen, hogy a világ körülöttünk dől össze.